Mivel elhatározta, hogy egy napon elindul Ázsiába a magyarok eredete után kutatni egy ösztöndíj segítségével Göttingenbe utazhat, ahol három évet tölt el kiváló professzorok irányítása alatt.

A Göttingeni évek alatt továbbfejleszti nyelvtudását, megtanul németül, franciául, angolul és itt kezdi el a keleti nyelvek elsajátítását: megtanul arabul is. Híres nagy utazására alapos felkészülés után 1819ben indul el a Balkánon és Törökországon keresztül Egyiptomba. Türkisztánon keresztül 3 év múlva jut el az Ázsiai Bukharába, ahol újabb nyelveket tanul meg: a perzsát és az örményt. Indián keresztül szeretne Tibetbe jutni, mivel úgy tudja, hogy a Tibeti kolostorokban sok értékes feljegyzés van a magyarság eredetéről. Sajnálattal értesül róla, hogy a magas hegyi hágók átjárhatatlanok, így visszatér Indiába, ahol csaknem 20 évet tölt el.

Egy angol gyarmati tisztviselővel való megismerkedése döntő lesz élete további alakulására. Segít-ségével megbízást kap egy tibeti-angol szótár elkészítésére, amit később becsülettel teljesít. 40,000 szavas szótárt szerkeszt és állít össze, ezen kívül tibeti irodalmi fordításokat végez és megírja Tibet rövid történetét. Ez élete főműve, mely kiállta az idők próbáját és ismertté tette nevét a tudományos világban. A szótár elkészítését tibeti láma kolostorokban végzi el emberpróbáló nehéz körülmények között. Fűtetlen szobában, szűkös élelemmel fáradhatatlanul dolgozik, de elvégzi feladatát.

Hazájáról soha nem feledkezik el még szerény járandóságaiból is, mindig küld haza pénzt 
Magyarországra, különböző alapítványokra és iskolák számára. Tibeti missziója után Kínába szeretne utazni az ujgurok közé a magyarság nyomait keresni, de sajnos megbetegszik maláriában és rövid szenvedés után 1842. április 11-én meghal. 

Csupán érdekességképpen említjük meg, hogy élete során 15 nyelvet sajátított el. Kőrösire büszkén nézhetünk fel. A kitartás és kötelességteljesítés példaképe ö mindannyiunk számára. Darjeeling-i sírja ma is gondozott és zarándokhely az utókor magyarjai számára.

Összefoglalta: Gerecs Károly tb. SZFT. elnök

30.sz.
Körösi Csoma Sándor
cscs.
66.sz.
Papp-Váry Elemérné
lcscs.

Utolsó Frissítés: 12/10/2014
A Csapat AdataiNévadónkCsapatunk TörténeteCsapatbeosztásKépek

Az egyetlen hiteles arckép Csomáról
(Shöfft Ágoston rajza)
Kinek a nevét kaptam?
Megemlékezés Kőrösi Csoma Sándorról

Egy nagyon messzire, a világ tetejének nevezett Tibetbe eljutott székely magyar honfitársunkról szeretnénk megemlékezni, aki nagyon közel áll szívünkhöz, hiszen ő a 30. sz. cserkészcsapatunk névadója. Talán nem véletlen, hogy 60 évvel ezelőtt Kőrösi Csoma Sándort választották az idegenbe szakadt németországi menekült-táborban élő magyarokhoz, ugyanis nagyon közel állt lélekben. Kőrösi kiváló jelleme, kitartó szorgalma és tudás vágya, párosulva a minden körülmények között való helytállással és kötelesség-teljesítéssel, a legmostohább körülmények között is példa volt a fiú csapat megalapítói számára.

1784-ben a Háromszék megyei Kőrösön, Erdélyben született székely határőr család gyermekeként. Korán kitűnt kiváló szellemi képességeivel, így 15 évesen már a nagyenyedi kollégiumban találjuk őt, ahol elkezdi nyelvészeti tanulmányait, és már itt megtanul latinul és görögül.
Sydneyi                    Magyar 


Cserkészcsapatok